Elszomorító és felháborító hallgatni azon politikusokat( politikai oldaltól függetlenül), vagy közéleti embereket, akik úgy beszélnek az Egészségügy nagy problémáiról, mintha az csupán egy olyan politikai kérdés volna, amit leginkább több pénzzel lehet orvosolni, meg sem említve az abban dolgozók értékrendjét, szakmai tudását, hitét. 
 Politikusaink természetesen nem tehetnek mást, mivel társadalmunk (már jó ideje), főként anyagiakban fejezi ki az értékeket, és így az egészségügyi rendszert és annak dolgozóit, betegeket , egy élettelen gépezet részének is tekinthetik. Könnyen megkerülhetővé válik az anyagi problémáknál még  aggasztóbb emberi, szakmai, erkölcsi problémák a rendszerben és a társadalom egészében is . Az Egészségügy mivel egy nagyobb élő rendszer része, hús-vér ember betegekből és dolgozókból áll , működése legmélyén a  társadalom világnézetéről, értékrendjéről szól. 
Ugyan miért válna kizárólag az anyagi elismerés függvényétől egy orvos vagy nővér szakmailag is jobbá, vagy emberségesebb a munkában ? 
Nincsen egyenes arányos összefüggés  a  dolgozók keresete, szakmai tudása, és a becsületes munkája között !  Nem válhat-e egy egészségügyben dolgozó vagy bárki más, kimondottan embertelenebbé,  ha számára az anyagi elismerés válik  a legfontosabbá . Sőt, tevékenysége a gyógyítás nevében kimondottan veszélyessé is válhat, ha felesleges kezeléseket, beavatkozásokat , gyógyszerezést folytat, hogy minél több pénzt keressen  mivel vállalkozásként tekint a gyógyításra.  
 Az Egészségügy az egyik legjobb üzleti tevékenység a világon, lásd USA , Nyugat-Európa , de hazánkban is.  Szomorú hallgatni egészségügyiként a felszínes politikai ígéreteket, megtévesztve a szegény választókat és a betegeket .  Egy jól működő Egészségügyben elégedett betegek és dolgozók egységben, harmóniában, együttműködnek és ahol minden a helyén van, természetesen a bérek is. 
Nagyon fontos hogy a dolgozók normális fizetést kapjanak, de legalább ennyire fontos, hogy egy lelki, mentális és szakmai megújulás is véghez menjen a béremelés mellett Magyarországon.
A nyugati országokban, vagy az USA-ban ahol sokkal több pénz kerül az egészségügyi rendszerbe -mivel gazdagabbak , sem annyival jobb a helyzet. Lényegesen sem a betegek, sem a dolgozók nem elégedettebbek. 
Meg lehet kockáztatni a kijelentést: ma az Egészségügy a nyugati országokban ugyanolyan  morális  és szakmai problémákkal küzd mint Magyarországon. A dolgozók, betegek egyre rosszabbul érzik magukat, elégedetlenek, frusztráltak a növekvő problémák miatt, pedig a dolgozók bére rendezettebb, sőt, sokan túl is vannak fizetve. 
A modern liberális társadalmakban az utóbbi évtizedekben az Egészségügy, számtalan nagyon hasonló átszervezéseken, „ reformokon” ment keresztül sok országban. Minden átszervezés valami jobbat, többet ígért a betegeknek és a dolgozóknak, de végül még nagyobb lett a káosz és  még több munka hárult az átszervezés utáni, általában csökkentett létszámú dolgozókra. Ez történt Nyugaton, és Keleten is. Ezek a reformok természetesen tisztán közgazdasági gondolkodás szellemében zajlottak le, és folytatódnak napjainkban is, tovább gyengítve a betegek ellátását, és zülleszti a dolgozók morális és szakmai színvonalát.
Nagyon szomorú, de kitűnő példa erre a Pszichiátriában végbement szégyenteljes leépítések. Például az  OPNI ( Lipótmezö) bezárása – országos-szinten-  hatalmas űrt hagyott maga után a rendszerben. 
Nyugaton is több országban, a krónikus legbetegebb pszichiátriai bentlakásos ellátásra szoruló betegek  ember jogaira, méltányosabb ellátására hivatkozva zártak be, építették le több nagy múltú pszichiátria intézményt, osztályokat. 
Rengeteg súlyos beteg ember került krízis helyzetbe a történtek után, miután kikerültek a hosszabb- rövidebb idejű bentlakásos osztályokról, vagy kisebb létszámú otthonokba , vagy saját lakásba . Mivel súlyos betegek és-vagy fogyatékosok is voltak , önálló életre képtelen, gyakran család nélküli emberek, bárki- bármi más szépet is állított. 
Sajnos, a kisebb létszámú otthonokban gyakran szakmailag alacsony szintű, hiányos az éllátás.
 A gyógyszeres kezelés próbálkozik helyettesíteni a humán és egyéb hiányokat. 
A pszichiátriai szakmailag is válságba került a reformok miatt. 
A még kombináltabb gyógyszeres kezelés, vagy magasabb gyógyszer adagolás, soha nem válthatja ki a gondozást, pszichoterápiás beszélgetéseket,  nővéreket, orvosokat, ápolókat, a gyógyuláshoz szükséges időt !, a stabilitást, biztonságot, emberséget.
A „közösségi pszichiátria , kórház falak nélkül” , angolul ACT( assertive community treatment) lett az új globális ( ENSZ által is aktuálisan javasolt) pszichiátriai irányzat a beteg ellátásban..
A „közösségi pszichiátria” megjelenésével válik egyre hangsúlyosabbá a gyógyszeres kezelés a pszichiátriában, maga mögé szorítva a pszichoterápiát is.
A betegek mellett a pszichiáterek is válságba kerültek és helyzetük csak romlik, mivel a jelenség európai szinten zajlik, az intézmények folyamatos leépítése miatt.
A hiányzó intézmények, osztályok miatt többszörösen megnövekedett a pszichiátriai betegek által elkövetett bűncselekmények és öngyilkosságok száma, mivel az orvosok kénytelenek a félig gyógyult, vagy nagyon betegeket is kiengedni a sürgősségi vagy más osztályokról hely hiány miatt. 

Nyugaton,  a hangzatos új „közösségi,”( kórházon kívüli ) hiányos  pszichiátriai ellátó rendszer még nagyobb problémákkal küzd a tömeges migráció miatt. Sok ismeretlen, más kultúrájú, háborús országból jött lelkileg sérült ember kerül be folyamatosan a társadalmakba és a pszichiátriai ellátó-  rendszerbe. Semmi váratlan, vagy meglepő nincsen abban, hogy a pszichésen  beteg, kezelésre szoruló migránsok is erőszakos bűncselekményeket követnek el, mivel nem kapnak szükséges kezelést a hiányzó pszichiátriai intézmények és a még megmaradt osztályokon fennálló nagyfokú helyhiány miatt.

A recept mindig ugyanaz: ha fellelhető még valahol egy jól működő kórház vagy rendelő , megfelelő létszámú személyzettel, akkor hamarosan számítani lehet létszámleépítésre, vagy a feladatok bővítésére , finanszírozási , vagy szakmai problémákra hivatkozva. Elkezdődik az osztály vagy a rendelő minimálisra történő redukálása , bezárása, vagy további centralizáció az ellátásban.  A legbetegebbek otthoni pszichiátriai ellátására létrejönnek a minimális  létszámú „mozgó team-ek ” ( egy pszichiáter,  2-3 növér, egy szociális munkás) , kaotikus állapotokat létrehozva az ellátásban. Egy ilyen kis „mozgó team” kénytelen sokszor egy egész kisváros, összes pszichésen legbetegebbjét ellátni. Természetesen erősen gyógyszerközpontúvá válik az ellátás.

A „nem annyira  betegek” a változásokat a hosszú várólistákban ( minimum 3 hónap, de lehet 1 év is) és a gyengébb színvonalú ellátásban érzik meg, mivel minimális létszámra redukálódnak a maradék rendelőben dolgozók létszáma. 
A dolgozók pedig frusztrálta, kiégetté válnak, mivel nem tudnak a hivatásukra koncentrálni, és akrobatikus művészként kell valahogyan egyensúlyban tartani a lehetelten helyzeteket, és elvárásokat az állandóan növekvő terhelés alatt . 
Ezt fizetésemeléssel nem lehet megoldani, amivel itthon és külföldön is sok helyen próbálkoznak. Egy orvos vagy nővér nem tud  3-4, vagy még több ember helyett dolgozni , bármennyire sok vagy kevés is legyen a fizetése, illetve bármennyire jó szakember is legyen.
 Nem szabad ilyen méltatlan helyzetbe hozni sem a dolgozókat, sem a betegeket. Nem szabad tovább engedni a társadalomban egyre inkább elburjánzó beteges, kizárólag anyagias szemléletű logikának, mely szerint a betegek és az egészségügyi dolgozók csak tárgyak- egy élettelen gépezet részei volnának.
Ezért mint orvos és állampolgár, arra szeretném kérni a tisztelt politikusokat és kollégákat , bármennyire nehéz is ; ne csak a pénzről essen szó amikor az Egészségügy problémáiról beszélünk. Valami nagyon más is hiányzik ebből a rendszerből és belőlünk is, ami valahol a lélekről szól.

S. R.