A ránk erőltetett téma
 
Hálás vagyok a fiataloknak, akik a minap meghívtak beszélgetésre. Sokat tanultam tőlük és jó volt velük lenni. A fiatalok között megfiatalodik az idősebb korosztályhoz tartozó.
Az előkerült téma érdekfeszítő és a mai közbeszéd, közgondolkodás homlokterébe emelték. A szivárványos zászlóról, a homoszexualitásról, a homoszexuálisokról, az általuk történő örökbefogadásról volt szó. Megbeszéltük a fölvetődő kérdéseket, de bennem óriási kérdőjel maradt. Miért erről diskuráltunk, amikor végre alkalmunk volt eszmecserét folytatni? Miért ezzel töltöttük a drága időt, amit egymás társaságában lehettünk?
Lelkipásztorként tanúja vagyok a fiatalok nehéz helyzetének, mennyire nem segíti őket a jóléti társadalom a boldogságuk érdekében meghozott döntésekben, milyen nehezen találnak támaszt, hogy a rengeteg kihívásra, mely korunkban ránk vár, jó válaszokat találjanak. Miért nem ezekről beszélgettünk? Miért nem oszthattam meg velük az egyház kétezer éves tapasztalatát a sokkal lényegesebb kérdésekben? Miért nem ismerhettem meg az ő életérzésüket, a maguk véleményét kereszténységről, egyházról, a társadalom állapotáról, magyarságról, családról, boldogságuk feltételeiről…? Mennyire érdekel mindez! Vágyom arra, hogy ne a ránk erőltetett partikuláris témákról cseréljünk eszmét, hanem a többséget érintő igazán lényeges problémákról.
Bízom abban, hogy a többség a valóság és a normalitás talaján állva jól tud megkülönböztetni: lényegest a lényegtelentől, hazugságot az igazságtól, tényeket a manipulációtól, boldogságot az annak látszótól! Folytassunk párbeszédet, hiszen az mindenkor megtermékenyíti, gazdagítja a gondolkodásunkat!