2024. április 27.

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Szent Zita (Monsagrati, kb. 1218. – Lucca, 1278. április 27.) a háziasszonyok, háztartási alkalmazottak, házvezetőnők, cselédek, felszolgálók, pincérek, szolgálóleányok védőszentje. A Lucca melletti Monsagrati olasz faluban született, szegény, de vallásos szülőktől. Szülei már 12 éves korában cselédnek adták Luccába a Fatinelli családhoz. Zita egész életében megmaradt a család szolgálatában. Hamarosan belépett a ferences III. rendbe, később megtanult írni-olvasni, hogy a ferences zsolozsmát (Szűz Mária kis zsolozsmája) tudja végezni. Elérte azt, hogy a kezdetben egyáltalán nem vallásos család és a cselédség is buzgó kereszténnyé lett. A tisztaság erényét nagy gonddal őrizte, jellemezte még a hűség, a munkaszeretet és a szegények iránti törődés. 1696- XII. Ince pápa a szolgálóleányok védőszentjévé avatta. A luccai San Frediano templomban őrzik egy ereklyetartó szekrényében Szent Zita, Lucca és a szolgálólányok védőszentjének a földi maradványait. Vallási ünnepe: április 27. forrás: www.wikipédia.org