Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia

A templom nyitva tartása márciustól decemberig
Minden nap 9-19 óráig
Januártól február végéig 17 től nyit a templom

Miserend:
Hétköznapokon: este 18 órakor
Vasár- és ünnepnapokon: 8.30; 10;12 (régi rítus szerint) és este 18 órakor.
Ádventi hétköznapokon reggel 6 órakor roráte, ezeken a napokon nincs este mise.

Templomunk búcsúi:
Augusztus 15. Nagyboldogasszony (Templomunk titulusa) főünnepe
Szeptember 24-én, Szent Gellért ünnepén (a szembemiséző kegyoltárban a Szent ereklyéje van) "kisbúcsú"

Zsolozsma (imaórák) végzésének rendje:
Szerdán és vasárnap 17.30- kor énekes vesperás

Szentségimádás:
Hétfőnként 16 - 18 óráig (téli hónapokban 17-18-ig)
Egyházmegyei szentségimádási napok: január 30. és augusztus 15.

Litániák:
Szombatonként az előesti szentmise után lorettói litánia
Első-péntekenként az esti szentmise után Jézus Szíve litánia

Közös rózsafüzér ima:
Csütörtökönként 12 órakor

Liturgia:

A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a liturgia "csúcs és forrás". Ennek magyarázata, hogy a liturgia az Egyház legmagasabb rendű életmegnyilvánulása, melyből minden ereje forrásozik, s mely felé minden törekvése tart. Hiszen a liturgia kettős jelenlétet valósít meg: egyrészt benne Krisztus maga van jelen, másrészt vértelenül (szentségi módon), de valóságosan az Ő áldozata is jelenvalóvá válik. A színek (kenyér és bor) alatt Jézus minden szentmisében megjeleníti keresztáldozatát, önátadását, melyből részesedhetünk. Magunkhoz véve áldozati testét és vérét (szentáldozás) vele egyesülünk. A kereszthalál, az utolsó vacsora és a szentmise összefüggése nyilvánvaló: Jézus Krisztus a kereszten életét adta értünk és a mi üdvösségünkért. Az utolsó vacsorán elővételezte önátadását, hogy ezzel az idők végezetéig jelenvalóvá tegye minden nemzedék számára, hiszen Ő mindenkié (nemcsak kortársainak szólt életáldozata). Az utolsó vacsorai parancs pedig a jövőbe tekintő terv része: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Az Egyház engedelmes: a szentmisében akarata szerint emlékezik rá. A lényeg tehát, egy és ugyanaz: Krisztus maradéktalan önátadása. A különbség csak az odaadás módjában van: a kereszt oltárán a maga véres valóságában, az utolsó vacsorán és azt megjelenítve az Egyház liturgiájában (jelesen a szentmisében, de a többi szentségekben is) pedig a szent színek alatt adja önmagát nekünk. Megvalósul Jézus szava: "Aki eszi az én testemet és issza a én véremet, bennem marad és én őbenne." (Jn 6,56) Ez az egymásban levés a szeretet igazi titka és értelme. Az Egyház missziójának, küldetésének célja is az, hogy Krisztushoz vezesse az embert. A liturgia méltó végzése tehát a legmagasabb rendű szolgálatunk az emberek üdvéért. Joggal figyelmeztet tehát II. János Pál pápa Eucharisztikus enciklikájában: gondos tisztelettel vegyük körül az ünneplésben legdrágább kincsünket az Oltáriszentséget, mert az Krisztus maga. Ezért fordítjuk a Belvárosi Nagyboldogasszony Plébánián is a legnagyobb gondot a tudatos, tevékeny és gyümölcsöző liturgia végzésére.


ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFŰZÉRE

BEVEZETÉS: Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy.
(Ezután öt tized következik: mindegyik egy nagy és tíz kis szemből áll.)NAGY SZEMEKRE: Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét és vérét lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.KIS SZEMEKRE: Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!BEFEJEZÉSRE (az öt tized után – háromszor): Szent Isten, szent erős Isten, szent, halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Örök Atya! Te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust küldted a Világ Megváltójául, mert nem bűneink szerint bánsz velünk, hanem nagy irgalmasságod szerint. Krisztus megváltó érdemeire hivatkozva kérünk, fogadd el, és atyai jóságoddal teljesítsd könyörgéseinket, melyeket hozzád tárunk, neked felajánlunk.
Tekints reánk, akik oltárod előtt alázattal leborulunk és Jézussal együtt gyermeki bizalommal rád tekintünk. Jézus engedelmes volt neked értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Mi is ezzel a gyermeki engedelmességgel fogadjuk atyai rendeléseidet. Tudjuk, mindaz, ami történik velünk, jóságod műve. Hogy szorosabban egyesülhessünk veled, ismertesd meg velünk akaratodat!
Krisztus Urunk velünk vállalt közössége a szenvedés és a halál mélységeiben vigasztalásunk és erőforrásunk. Az Ő feltámasztása pedig a remény: irgalmad, szánakozó jóságod erősebb a bűn és a pusztulás hatásainál. Ez a mi bizalmunk forrása és oka. Ezzel a bizalommal és Krisztus Urunkkal járulunk Hozzád e kérésekkel, melyeket neked átadunk. Ő az Egyetlen közvetítő közted és közöttünk: irgalmas főpapunk, aki tud együtt érezni szenvedéseinkkel, mert hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett, de a bűntől ment maradt.
Mennyei Atyánk! Rád hagyatkozunk, benned bízunk, mert tieid vagyunk! Ámen


RÉGI RÍTUSÚ SZENTMISÉK

Hagyományos római rítusú (ún. „tridenti”) szentmisék templomunkban 2007 július 7 – én Szentatyánk, XVI Benedek pápa „Summorum pontificum” kezdetű Motu Propriójában jelentősen kiszélesítette a már II János Pál pápa által is 1984 ben bizonyos megkötésekkel engedélyezett hagyományos római rítusú liturgia ünneplésének lehetőségét. Egy főleg budapesti fiatalokból álló lelkes csoport, a Szt. Mihály laikus káptalan, szeretett volna olyan templomot találni a fővárosban, amely minden vasárnap és főünnepen otthont adna a régi rítusú szentmiséknek, amelyeket azelőtt főpásztori engedéllyel havonta mutattak be a városligeti Jáki kápolnában. Nagy örömünkre szolgált, hogy Ft. Dr. Osztie Zoltán plébános úr nagylelkű engedélyével ez a terv 2007 novembere óta valóra vált a Belvárosi Főplébaniatemplomban, ahol azóta vasárnaponként 12 órai kezdettel a hívek egyre növekvő részvételével ünnepeljük a legszentebb áldozatot. A szentmisék celebránsa P. Kovács Ervin, az II János Pál pápa által 1988 ban alapított Szt. Péter Papi Testvérület jelöltje. A Szt. Péter Papi Testvérület pápai jogú apostoli élet társasága, melynek kifejezett feladata a hagyományos liturgia ápolása és a hívek ebben a szellemben végzett lelkipásztori szolgálata.
A hagyományos római rítus lényeges elemeiben a kereszténység első századaira megy vissza, első írásbeli rögzítése Nagy Szt. Leó (440 – 461) és Nagy Szt. Gergely (590 – 604) pápák nevéhez fűződik. Róma városának helyi liturgiája Galliába jutva új elemekkel gazdagodott, majd visszakerülve Rómába számos egyházmegyei és szerzetesrendi változatban az egész nyugati egyházban elterjedt. A Tridenti Zsinat a reformáció kihívásaival szemben egységesítette az ősi liturgiát és V. Szt. Piusz pápa tekintélye alatt újra kiadta a liturgikus könyveket (innen a „tridenti” elnevezés), amelyek további 400 év alatt számos apró módosításon keresztül estek át, végül Boldog XXIII János pápa alatt nyerték legutóbbi alakjukat 1962 ben. Bár a VI Pál pápa által 1970 ben jóváhagyott új liturgikus rend szinte mindenütt felváltotta a korábbit, a hagyományos liturgia soha sem lett betiltva vagy eltörölve, sőt számos közösség tovább gyakorolta azt és napjainkban újabb felvirágzását éli világszerte.
A régi rítusnak a megújított liturgiától eltérő legszembetűnőbb sajátosságai a latin nyelv használata, a liturgia számos részének csendes végzése a pap által, aki a hívekkel közösen keleti irányba (vagy legalábbis az oltárkereszt irányába) fordul, továbbá a zenei és rituális formák aprólékos kidolgozottsága és ünnepélyessége. Mindez a szentmise áldozati jellegét, Krisztus valóságos jelenlétét, az imádás és a szent előtti megrendültség magatartását hangsúlyozza. A hívek tudatos és tevékeny részvételét biztosítja a kétnyelvű Misszálé használata, az olvasmányok, a szentbeszéd és számos ének népnyelvű végzése. XVI Benedek pápa írta: „Amit az előző nemzedékek szentnek tartottak, a mi számunkra is szent és nagyszerű marad”. Ennek szellemében minden kedves hívőt szeretettel hívunk és várunk szentmiséinken.
P. Kovács Ervin